Elhatároztuk, hogy elmegyünk túrázni a Balatonra kerékpárral, de semmi "egy nap alatt körbetekerem" őrültség! Kizárólag túrázgatós tempó, minden második boltnál megállunk, fényképeket készítünk, pihenünk, strandolunk. Eléggé spontán ötlet volt, nem készültünk föl túlságosan, viszont pont ettől lesz izgalmas egy túra, ha nem gondoljuk agyon. Július 23án reggel 6kor indultunk el, a kis Passat kombiba belefért a két bringa +cuccok, igaz az egyik első kereket ki kellett venni. Az időjárásjelentést elnézve egész hétvégén szakadó esőt jósolt. Nem túl bíztató helyzet, de szabadságok ki voltak véve, menni kell, és mivel olyan pontatlan mostanában az 5percenként változó idő miatt az időjárásjelentés, ezért úgy gondoltuk, hogy megkockáztatjuk a dolgot "aki mert, az nyer" alapon. Az út végig autópályán vezetett, M3-M0-M7 útvonalon kb 350km hosszan. Eléggé fárasztó ennyit vezetni, mindenképpen kell 1-2 pihenőt tartani. Mi már az M3-ason megáltunk egy cappuccinora az egyik pihenőhelyen. Egy gyors WC után, ami okosabb volt mint sokak okostelefonja (mert mindent bonyolítsunk halálra) már indultunk is tovább Budapest felé. Az M0áson belefutottunk egy csodálatos torlódásba, ami az útszakaszon végzett munkálatok következtében alakult ki, és amikor végre ráhajtottunk a Balatonig vezető M7-esre, akkor kigyulladt a kis piros akumulátort jelző lámpa, közben az eső is rázendített. Okkééé, biztos nincs nagy baj, de azért a rádiót kikapcsoltam a  biztonság kedvéért. Behajtottunk egy újabb pihenőre egy benzinkútra. Amire kijöttem ismét a kocsihoz, a kis esőcskéből óriási szélvihar és égszakadás kerekedett, akkora cseppekben hullott alá, hogy pillanatok alatt csuromvizes lettem. Már indultunk volna, amikor az indításnál jött a feketeleves. Nem indul az autó. A frissen műszakizott autó... Carl! Ezt nem hiszem el! Mi az, hogy nem indul, nem lehetünk ekkora szerencsétlenek! Sosem megyek vele nagy útra pont ezért, mert nem bízok benne annyira, elvégre is egy 22éves csotrogányról beszélünk. Miután kiordibáltam és kikáromkodtam magam, előhúztuk a táskából a helyzet mentőövét, a tegnapról maradt 2db pizzát, amit magunkat hoztunk az útra. Hurrá legalább nem esik le a vércukrom és nem halok meg a ... :D Aki nem ismeri a Kis Miklós poént annak ez a videó kötelező: Kis Miklós - A sztár, a legjobb, a király 

Szépen teletömtem a pocakom és felnyitottam a motorházat, hogy na majd én megcsinálom, mert miért is ne csinálnám meg, elvégre mindenki meg tud olyan dolgokat javítani, amihez halvány lila gőze sincs. Közben persze szakadt az eső. Mint egy vérbeli autószerelő, nekigyűrkőztem, megfeszítve minden agytekervényem ééééés.... lesöpörtem a faleveleket az aksiról. Jani neked az oviban is ész volt a jeled! Beültem a kocsiba, és mondtam Tányának, hogy ha most nem sikerül beröffenteni, akkor hívok autómentőt, és ezzel a túrának vége, még mielőtt elkezdődhetett volna. Beindult!!! HURRÁÁÁ!!! Alig hittem el, de már akkor is tudtam hogy biztosan nem a falevelekkel volt ott a gond, és csak oltári nagy szerencsém volt. Egyből a neten kikerestem az első autószerelő műhelyt, és pár perc mulva már haladtunk is irányába, Balatonkenesére  Álich Tibor műhelyébe a Széchényi u. 14 szám alá. Begurultunk a zsúfolt szervízbe, félreálltam és leállítottam az autót. Onnantól persze nem indult, de nagyon örültem, hogy nem kellett 50-100ezreket autómentésre költenem. Gatyám ráment volna erre a Balatoni kiruccanásra :D Tibor egyből készségesen segített, gyorsan megállapította, hogy a generátor nem termel elég áramot. 

Kicsit hideg volt a víz, de miután belemerültünk, már egészen kellemes érzés volt, és egyáltalán nem fáztunk. Persze itt is jött a "kedvenc" részem, amikor fotósnak kellett álljak az asszony kedvéért.Mielőtt megkérdeznétek, hogy miért fürdök fekete hosszúujjúpólóba, elárulom, hogy nagyon könnyen leégek, és amikor itt voltunk, már istenesen égett a karom, így úgy döntöttem, hogy fölveszek valamit, mert szénné égek ha ez így folytatódik. Sőt mi több, olyan fényérzékeny a szemem, hogy magashegyi szemüveget kell hordanom, ha nem akarok megvakulni ebben a nyári napsütésben. Lehet Vámpír vagyok. A fürcsizés után leheveredtünk kicsit a polifoamokra kipihenni az eddigi út fáradalmait. Vagy csak akartuk??? Hát naná hogy mellettünk játszott egy nagy csapat gyerek akik visongattak meg majdnem a fejünkün át szaladgáltak. Nem is bírtuk sokáig ezt elviselni, gyorsan kajáltunk, nutelláskenyér, pástétom, stb, és már indultunk is tovább, mert a koránkelés, hosszú autóút és az 50+km csomaggal így egyszerre kivett belőlünk. Kerestünk egy Campinget a térképen, és elindultunk hát. Egyedül biztos nem erőltetem a kempingeket, teljesen jó lett volna a balatonban fürdés+vadkemping, de az asszonynak meg kell adni a kényelmet mert elmegy a kedve, aztán túrázhatok a hátralévő életemben egyedül. Csodaszép rész volt ez a Tihany utáni, innen tetszett a legjobban a tó egészen a nyugati végéig. 

Két kemping volt Balatonakáliban, az elsőben nagyon sokan voltak, gondoltuk megnézzük a másikat. Bementünk, jónak tűnik, elég kevesen vannak. Odamegyek a bácsikához, hogy van-e szabad sátorhelyük? Erre ő kérdezi hogy persze, de tudjuk-e hogy milyen kempingben vagyunk? Mondom, hogy hát nemigazán, csak bejöttünk az első jónak kinézőbe, ez csak autóskemping lenne? Áhh nem, feleli a bácsi, ez naturist kemping. Nézek ki a fejemből, mondom milyen? Naturista. Leesett, hogy egy nudista kepingbe jöttünk, mondta a bácsi, hogy maradhatunk nyugodtan, de sajnos nemet kellett hogy mondjak neki, mert nem vagyok nudista és nem vágyom arra, hogy himbálózó golyszliját bámuljak a parton vagy a sátorból kinézve. Igy visszafordultunk az azelőtti kemping felé, Tánya már teljesen kész volt, hogy még mindig tekerünk, nagyon elfáradt. Végül megérkeztünk a Balatontourist nevű kempingbe, becsekkoltunk és már sátorhely után is néztünk. Rajtunk kívül 5-6 sátor lehetett még, 3 lehetséges terület volt sátorállításra, mi a középsőt használtuk, mert az elsőnél egy játszótér volt és a gyerekzsivaj nem kimondottan altató muzsika számunkra.Lepakoltuk a cuccost, felállítottuk a sátrat. Be is mutatok nektek egy sátorcövekes trükköt. Mivel a kemping valószínűleg köves területre épült, ezért a sátorhelyeknél a földet ráhordták a kövekre, max 3-4cm mélységig lehetett beszúrni a cövekeket. A fű viszont elég sűrű volt, és az ilyen necces helyzetet úgy lehet megoldani, hogy 

a cöveket nem 45 fokos szögben, hanem kb 15fokos szögben szúrjuk be, így nem a föld tartja majd, hanem a fű sűrű gyökérzete és a szerszám végig a földrétegben marad.Tisztálkodás és kajálás után hamar álomra hajtottuk fejünket ezután az igen fárasztó kemény nap után. Én, mint mindig, hamarabb keltem, és a felkelő nap sugaraira bújtam ki a sátorból.A sátortól kb 50méterre a Balatonparton örömmel örökítettem meg a tó varázslatos kora reggeli színeit. Azért ez nem hasonlít a Tisza-tóra, sokkal szebb.Tánya körülbelül 7:30kor kelt, én addig feküdtem még egy kicsit a sátorban, közben részlegesen rendet téve, felkészülve a reggeli pakolózásra. Kilenckor már a recepción volt a helyünk, mert fizetni kellett és távozni, nem azért mert kötelező volt, hanem mert ha időben el akarunk indulni és normális távot tekerni, akkor nem délután célszerű indulni :) Szerencsére még szépkártyával is tudtunk fizetni, 4500Ft volt a sátor+két személy de cserébe nagyon jól pihentünk. Nekilódultunk hát az útnak, viszont észrevettem, hogy Tánya nagyon fáradtan teker már az elején is, nem bírta túlságosan.  Az idő kicsit borongós, felhős volt. Kisvártatva találtunk egy szép helyet Balatoni rálátással, le is ütlünk nézelődni.Kitaláltam, hogy átszerelem a csomagtartót az én bringámra, valahogyan, mert még nem tudom hogyan... mivel nem kompatibilis vele és beleér a fékbe.

Igenám, de nem volt hozzá megfeelelő szerszámom, levenni le tudtam, de az enyémre kicsit máshogy kellett beállítani a felső tartó rudakat, így azok csavarjait ki kellett lazítani, amihez nem volt kulcsom. Egy büfé volt a hely melett, ahol kerékpárosok kajáltak, odamentem és kértem szerszámot, amire persze készségesen kaptam is. A srác ránézett a bringára, és csak annyit mondott átnyújtva a kulcskészletet: Jó szórakozást! Bíztató kezdés, de addig szerencsétlenkedtem a csomagtartóval, hogy sikerült föltenni. Szuper, stabil, mintha odaheggesztették volna. Vagy mégsem? Teljesen stabil volt de otthon amikor levettem a csomagtartót, a pálca amivel szórakoztam kiesett :D Végig csak az egyik tartotta, de mégis stabil volt. Ezt annak tudom be, hogy a súlyt nem ezek a rudak tartották, és a táskákban is csak ruha meg az alvófelszerelés volt. Tányának egyből szuperelégedett arckifejezése lett, mert pillekönnyűvé vált az eddig dögnehéz biciklije.Visszaadtam a srácnak a kulcskészletet, és újra útra keltünk, immár én cipeltem 100%át a cuccnak. True touring. :) Mintha világkörüli útra mennénk, pedig csak pár napra jöttünk. Sokkal gyorsabban tudtam haladni, és sokkal könnyebb volt irányítani a bringám így, hogy a hátulja is meg volt pakolva. Érdekes, de addig szenvedtem kicsit a nehéz irányítással, ez a probléma viszont sokat javult a plusz súly miatt. Le is hagytam Tányát egy szép széles úton, nagyon kellemes volt itt tekerni.Tekertünk szépen eléggé nyugodt bringautakon, mai célpont keszthely volt, utána pedig ahhogy sikerül. Rögtön az elején egy 15%-os meredekségű emelkedőn is ki kellett próbálnom az áttételtartományt, és boldogan tudósítom, hogy tökéletesen elég a 0.6os áttétel a kerékpárra még ennyi cuccal is. Persze SPD pedál és kerékpáros cipő nem árt hozzá, máskülönben eléggé megviselné a térdizületeket. Rövidesen eltávolodott a bringaút a parttól, ilyen prémium minőségű kerékpárutakon haladhattunk a napi célunk felé, az idő még mindig elég szomorkás volt, jó lett volna kajálni már valamit. Badacsonytomajba értünk, nagyon tetszett, hogy az északi partja a Balatonnak eléggé dombos, sokszor nagyon szép rálátást nyerünk a tóra. Itt már rázendített az eső elég rendesen, de találtunk egy beülős helyet, a Borbarátok Éttermet. Tánya nagyon éhes volt, és én is, ezért mondtam neki, hogy a múltkori BRM túrán a girosz csodákat tett velem, tuti neki is be fog válni. Giroszra éheztünk. Megkérdeztem az egyik pincért, hogy van-e girosz a kínálatban. Jófej emberke volt, mondta hogy csak hamburgerük van (4000ért... oké :D), de ha találok giroszt, gondoljak rá, mert ő is imádja. Abban is segített, hogy útbaigazított minket, kicsivel visszább van egy Lacus Pelso nevű hely, ahol tuti van. Megkerestük ezt a helyet, leültünk, rendeltünk is a teljesen furcsa pincérnőtől. Hamarosan meg is érkeztek az energiát adó girosztálak. Mmm.. nyamii. Ez az ebéd azért is nagyon jó volt, mert közben szakadt az eső, legalább csak a biciklik áztak, mi nem :) Pont amire megettük, addigra megállt és folytathattuk utunkat a vízkészleteink feltöltése után. Nincs rosszabb, mint szomjazni. Badacsony az egyik kedvenc helyünk lett, nagyon szép rálátást nyerünk a Balatonra és hangulatos helynek bizonyult. A kerékpárút mentén beülős vendéglők és büfék sokasága váltakozik. Sok a szőlőültetvény is.Amikor leértünk Badacsonyból a kerékpárút a Szigligeti vár mellett haladt el, bár nem mentünk ode fel, de elég szép lehet onnan a kilátás a Balatonra, ha arra jártok mindenképpen menjetek föl, ha tehetitek.Szigligetről már igen közel voltunk a napi célunkig, Keszthelyig, amihez első rangú  aszfaltos kerékpárút vezetett. Itt már olyan hőség volt, hogy még a uw50es mezemet is levetettem, szerettem volna, ha nem csak a kezem barnul le, egy pár percet a törzsem is kaphat a D vitaminból :) A domb tetején ismét pompás kilátás tárult szemeink elé, ezért, én  immár meztelenül, készítettünk pár képet.Látszik, hogy a karom az már egész szépen lepirult. A testem meg mint a vámpíroké, napfény hatására károsodik. Viszont egy félórát most kivételesen süttettem, adagoltam a napfényt, így nem lett baj. Amikor leértünk egy igencsak hosszú kellemes gurulás után a part menti útra, már a fák árnyékoltak annyit, hogy ne égjünk szénné, hűvösebb lett valamivel. Hamarosan a keszthelyi strandra egyenesen kígyózó kerékpárútra léptünk, izéé...gurultunk. Összeverődött egy kb 30kerékpárosból álló sor, persze mögöttünk is jöttek még sokan, igencsak népes szakasz volt ez. Nem sok időbe telt beérni keszthelyre, Tánya meglátta az óriáskereket, ami tényleg óriás volt, a földről is szédültem ha ránéztem. Persze, hogy ő meg fel akart rá ülni, de egyszer egy fesztiválon már kipróbáltunk egy kisebbet, azthittem meghalok, mivel eléggé tériszonyos vagyok. Ott idegesített, hogy jöjjek már vele egy körre, de én 100%ra eldöntöttem, hogy fel nem szálok arra a vacakra.

Kicsit durcisan (nem én), de továbbáltunk, ismét valami fotós zónát kerestünk, közben egy csodás rózsekerten sétáltunk át. Aki keres, az talál, meg is lett a fotozóna, bár a hangulat nem volt már az asszony részéről túl felhőtlen az óriáskerék miatt. Ez látszik is a kis fölfújt pofiján hehe.Ottvolt a strand bejárat nemmessze, elhatároztuk, hogy strandolunk. Kellemes meglepetés volt, hogy ingyenes volt a belépés. Amíg Tánya elment átöltözni, addig én a cuccot őriztem, hiszen az ördög nem alszik. A két bringa a teljes felszereléssel nem olcsó mulatság, és viszonylag könnyű ellopni, vagy akárcsak valamit róla. Nem bíztam a véletlenre, mert nagyon zsúfolt strand volt. Amikor megérkezett Tánya, elmentünk fürödni, és meglepően tapasztaltuk, hogy be kell menni vagy 300 méterre, hogy ne térdig érő vízben pancsolj. Hanyagoltuk is, viszont kinézte, hogy van lehetőség SUP-ot bérelni, ki szerette volna próbálni. Béreltünk is egy órára és önfeledten tanultuk a használatát. Pontosabban, én csak megpróbáltam, béna vagyok benne, át is adtam a strafétabotot Tányának. Nagyon élvezte, hamar meg is tanult rajta kezdő szinten állva evezni. A mentőmellény csak az "outfit" miatt kelett, a víz alig ért derékig a mélyebb részeken. A végén már úgy bohóckodtunk, hogy én ültem a sup-on, és húztam Tányát a biztosítókötéllel, mert a mellény miatt úszott a vizen.

Épp hogy lejárt a bérleti idő, baromi nagy vihar kezdett közelegni, fekete felhők árulkodtak arról, hogy nem maradunk majd szárazon. Villámok cikáztak az égbolton, a vizimentők kitessékelték az embereket a vízből, mindenki szedelőzködött és elhagyta a strandot. Mi sem tettünk másként, viszont elég lassan pakolóztunk. Amikor végre készen áltunk és elindultunk, akkor velünk együtt az eső is elkezdett cseperegni. A térképen kinéztünk egy bringás pihenőhelyet, viszont az 6km-ra volt. Vadkempingnek jó lehetett volna, de azt még el is kell érni. Ahogy rátértünk a bringaútra, egy elhagyatott nyitott ajtós magánterületre húzódtunk be, ahol ilyen kis esőbeállók voltak, asztal is volt, néhol még lóca is, de ahol mi voltunk, ott csak asztal volt.Kénytelenek voltunk az asztalra ülni. Kipakoltam a két első táskát, kajálni akartunk picit, főzni valami teát, ilyesmi. Az első táskánál nem volt gond, de a másiknál... orrfacsaró bűz áradt a táska mélyéről, ugyanis a tegnapi söröcském ,amit vacsoránál akartam meginni, kilukadt, és mindenhol szétfolyt. Elázott a mogyoróm, a kuszkuszom és az elsősegély zacsim is. Érdekes, hogy eddig azt hittem ezek a kis zipplock-os zacskók vízállóak, de rá kellett jöjjek, hogy ez nincs így, vagy legalábbis a kínai zacsi átázik, mert szar az illesztése a sarkoknál. A WC papír zacskója is tocsogott a sörtől, eléggé fúj kategória ez a szétfolyt sör :( Miután kajáltunk kicsit, összepakoltam amit tudtam és ismét útra keltünk, az eső kicsit alábbhagyott, de még csepergett. A nyugati part elégg semmilyen volt, az a legcsúnyább része a balatönkörnek, a kerékpárút egy autópálya építkezés mellett halad. Viszont közvetlenül a déli partra ráfordulva elég szép erdős részek voltak. Ki is szaladt elénk 5db jól megtermett szarvas néhány méterre, sajnos nem tudtam róluk hírtelen menet közben éles képet készíteni.Hamarosan elértük Balatonberényt, az eső ismét elkezdett ömleni. Én megláttam egy szép fotozónát, és kértem Tányát, hogy csináljon rólam pár képet. Egy nagy keretet imitáló építmény mögött szép kilátás volt a tóra, viszont Tánya nem igyekezett túlságosan a fotókkal, mert a fél keret nem látszik. Viszont a kerékpárom hátsó csomagtartóján a teljesen vizes fürdőruhánk és törölközőnk az látszik :D Épp száradnak :DItt azért már picit fáztam, a hőfok 17 körül mozgott, eléggé hűvös, de a hosszúnadrágot nem lett volna értelme fölvenni, úgyis elázott volna. Továbbindultunk és mivel annyira esett, ezért a legelső buszmegállóban megálltunk, hogy kivárjuk, hogy legalább lecsendesedjen valamennyire. A szemközti megállóban szintén jópár bringás várta a vízözön végét. Nem vagyunk mi túl türelmesek, mert 10percet bírtunk ki, és mivel láttuk, hogy egy picit mintha alábbhagyott volna, nekiiramodtunk, mivel még volt vagy 15km a Fonyódi kempingig. A nap már átbukott a horizonton, így perceken múlt a teljes sötétség. Fejlámpát már bekészítettem, a hátsó lámpák is működtek.  Már tudtuk, hogy sötétben érjük majd el a kempinget és sötétben is fogunk sátrat állítani. Ekkor még nem tudtuk, hogy a fejlámpa fog a leghasznosabb felszerelésünknek bizonyulni, mivel a táskák mélyén való kutakodást is nagyban megkönnyíti. Ez a 15kilóméter Tánya számára egy örökkévalóságnak bizonyult, nem volt könnyű szakadó esőben és szembeszélben tekerni, de hála az esőkabátoknak, legalább felül nem voltunk annyira vizesek. Amikor végre elértük a kempinget, be volt zárva :D Pánik, pánik, pánik... viszont pont akkor jöttek a kempingbe emberek akik már be voltak csekkolva, és kinyitották picit az ajtót, és kérdeztük tőlük, hogy bemehetünk-e, úgyis reggel kell fizetni. Már toltuk be a bringákat, amikor jött a bácsika a recepcióról, és be tudtunk csekkolni. Szerintem picit csúnyán írhattam, mert Csuhrán-ból Cukrász lettem :) De nem igazán érdekel mit írok a papírra, a személyi számokat is úgy írom, hogy ami eszembe jut :D Úgyis kifizetem reggel, nem fogom azzal az időt húzni. Ez a rész megvolt, már csak azt kellett kitalálni, hogyan állítsuk fel a tábort szakadó esőben, óóóójeee. Mondtam Tányának, hogy menjen a WC-be, szedje ki a cuccokat a táskából, ami kell neki a zuhanyzáshoz, én meg felállítom a sátrat. Ilyen szépen még nem sikerült kifeszíteni, olyan volt a kinézete, mint egy burok, teljesen egyenletesen feszes, bármilyen vihart kibírt volna, főleg hogy itt már teljesen be tudtam nyomni a földbe a sátorcövekeket. 

Amíg Tánya zuhanyzott, addig én csak álltam a sátor előtt a szakadó esőben, azt se tudtam mit kellene most tennem. Amikor visszajött, mondtam neki, hogy menjen be a sátorba, amíg én is elmegyek fürcsizni. Egyetlen problémám van ezzel a sátorral, hogy az előtér túl kicsi, nincs hova a cuccokat tenni, és ha kinyitom az előteret, az eső beesik a sátorba, és mivel nagyon ömlött, ezért az ajtónál vízes lett a belseje. Még szerencse, hogy szeretem a technikás dolgokat, és mikroszálas törlőkendőt vettem, ami még vizesen sem mondja fel a szolgálatot. Elég volt jól kifacsarni, és majdnem szárazra töröltem vele a sátor alját, és magamat is később a fürdőben :D Elég gáz volt a fürdőből a sátorig elmenni, mivel föl kellett venni a belülről is vizes  poncsót. Nagyon jó szolgálatot tett nekünk a decathlon-os kerékpáros poncsó. Jó döntés volt lecserélni arról a modellről, aminek van ujja, ebbe 2másdperc belebújni és levenni is és nem annyira izzad alatta az ember. Felfújtuk a matracokat, kivettük a SZÁRAZ!!! hálózsákokat (köszönöm Crosso a minőségi táskákat!) és alvás. Bár éhesek is voltunk, de fáradtabbak annál, hogy akkor áljunk neki kajálni, majd reggel, mondtuk. Reggel még mindig ugyanúgy esett az eső, alig tudtuk magunkat rávenni, hogy kitegyük a meleg, száraz sátorból a lábunk. Előtte én minden kulcsfontosságú dolgot (hálózsák) elcsomagoltam. Nagyon jól végezte a sátor a dolgált, egy igazi erőd volt a viharban, sehol nem eresztett, igaz elég vastag anyagból van mindenhol és elég nehéz is (2.6kg Zajo montana 2).