Volt egy betervezett útvonalam, azelőtt nap készítettem a bikemap.net oldal segítségével és rátettem a wahoora. Jah várjunk csak, nem tettem rá, csak akartam... És ezt már akkor vettem észre, amikor már körülbelül Tokajban voltam. Nincs visszaút, megyünk egy régi hasonló útvonalon, ami abszolút nem olyan volt, mint amilyet terveztem, de egye fene srácok!!! ettől lesz majd még izgalmasabb és érdekesebb az egész. Lassan mély gondolkodásba zuhanva, egyedül a semmi közepén egy bringaúton haladva elhaladtam egy tábla mellett, pont akkor fordultam oda, amikor már elhaladtam mellette, de még a szemem sarkából láttam egy szócskát: ..tengerszem..   Hallottam erről a helyről, képeket is néztem róla, de amikor el akartunk jönni, valahogy más irányba fordultunk. Megörültem hát, hogy itt lehetek, és vétek lett volna nem kihasználni ezt a páratlan lehetőséget. Lefordultam az útról egy kis offroad útra ahogy egy másik táblán az volt olvasható, hogy Sárospataki Tengerszem 2655mm :) Sima ügy gondoltam, elindultam egy nehéz úton, rengetegen mentek abba az irányba, feltűnt hogy mindenki csak gyalog vágott neki. Már itt sejtettem, hogy lesz valami csavar a dologban. Kezdődtek az emelkedők, gondoltam hogy nah mingyárt itt kell lennie. Hát nem volt xD Olyan durva emelkedők kezdődtek, hogy a wahoo 10-12% alá ritkán ment. Az emberek szájából, akik mellett elhaladtam, néha kicsúszott egy "aztak.va", "Úristen" stb, amikor meglátták, hogy tekerek fölfelé. Szegények menni alig tudtak, többen szavakkal bíztattak is, elég jó érzés volt, hogy fölfigyeltek erre a kis műsorra. Az emelkedő teljesen offroad, nagyon meredek és nagy kövek hevertek mindenütt, amiket nagyon nehéz volt kikerülni. Az utolsó 50 méterben volt egy 18.8%os rész, ahol le kellett szálnom, és a meredekség miatt visszaülni már nem tudtam. Fölértem a tengerszemre és csodás látvány tárult elém, az emberek pihentek a kis lócácskákon, fényképeztek, beszélgettek. Ezen a képen kicsit gagyi képem van, de sokat ne várjatok magatoktól ti sem egy ilyen mászás után =D

Nem sokat voltam fönt, úgy gondoltam, hogy nem szabad sok időt vesztegetnem, hiszen a Zemplénbe megyek, ahol rengetek emelkedő vár még rám. Az ereszkedés ugyanolyan trükkös és technikás volt, mint a mászás! Az embereknek tiszta műsor volt, ahogy egy felpakolt bringával ereszkedem a köves földúton 10% fölötti lejtővel. Ezt sajnos nem örökítettem meg, mert nem volt több kezem, még két kézzel is nehéz volt, féltem volna elengedni a kormányt, megállni épp olyan nehéz lett volna.
Élményekkel gazdagodva leértem vissza a bringaútra és Füzér vára felé vettem az irányt. Csak úgy suhantam, nem volt vészes a szél sem, nagyon szeretek azóta nagy távokat tekerni, amióta fölszereltem a könyöklőt a kerékpárra. Ez egy nagyon király találmány!!! Egy idő után nagyon rámtört az éhség, pont Füzér várához vezető letérőnél találtam egy fedett buszmegállót. 

Egy nagyon kedves párral a vár bejárata előtt elbeszélgettem, a hölgy a decathlonba dolgozik, mégis elcsodálkozott a könyöklőmön, amit a dekába vettem :D Nem időztem a várban se sokat, hisz be se tudtam menni. Elindultam tovább az utamon, és találtam egy nagyon szép helyet, ahhol meg is állhattam volna éjszakára, de valahogy nem tetszett annyira a gondolat, hogy a bivakzsákban aludjak értékelhető tető nélkül a fejem felett.Ezen a lejtőn legurultam, és kezdődött a rosszabb, de egyben emlékezetes része a túrának. Az út eltűnt a kerekek alól, köves út váltotta föl az aszfaltot és egyre sűrűbb erdőben találtam magam.

Csak az járt a fejemben, hogy csak most ne jöjjön egy medve, mert iszonyatosan rettegek a medvéktől. Tudom, hogy a Zemplénben nincsenek, de mégis fejben kerestem a táskámban a sípot, mert elvileg az éles erős hangokat nem tolerálják. Nehéz volt ezen a részen a haladás az extranehéz terep miatt, de amikor végre kiértem az aszfaltra akkor megkönnyebbültem. Ezen a helyen valami csodálatos volt tekerni, gyönyörűséges bringaút, eszméletlen szép hegyek körbe mindenütt, nagyon tetszett. Azután gyönyörű erdei utak váltogatták egymást, ahol csak az emelkedőkkel kellett megküzdenem.

Telklibányára egy olyan úton értem le, ahonnan szép panoráma nyílt az egyes házakra, nagyon hangulatos volt ez a kis falucska, a Zemplén3000 túrán is jártam itt, akkor sem csalódtam Telkibányában. Ha szeretitek a nyugodt, hangulatos helyeket, itt jól fogjátok magatokat érezni.Telkibánya határán egy ilyen tavacska is található, ami igencsak szép tud lenni ha jó időt fog ki az ember, amikor elgurultam mellette elkezdett csepegni az eső.Ekkor már igencsak el voltam fáradva, gondolkodtam hogy megállok valahol, de nem volt sehol olyan hely, ahol a bivakkal biztonságban éreztem volna magam. Lehet a sátor a kulcsa ennek a biztonságérzetnek. Jelen pillanatban, amikor ezeket a sorokat írom, a Hungarian Divide bikepacking kalandtúrára készülök, és egyszerűen képtelen vagyok eldönteni, hogy vigyek sátrat, vagy legyen csak a bivakzsák. Ha nem lesz eső, akkor valszeg a bivakkal simán jól járok, de ha lesz... akkor nem lesz őszinte a mosolyom :)