A kerékpártúrázás már régóta foglalkoztat, egészen a megszállottja lettem, kicsit már betegessé is kezd válni, ugyanis belecsöppentem az ultrakönnyű felszerelések világába. Kezdetben csak kerékpáros oldalakat olvasgattam és kerékpáros youtube csatornákból merítettem ötleteket, de ez hamar kevéssé vált. Rájöttem, hogy van egy túrairányzat, ami nagyon hasonló és közel álló a bikepackinghez, a gyalogtúrázás, ezen belül az ultrakönnyű gyalogtúrázás. Itt mindenki a könnyebb hátizsákra utazik, javítgatják a felszerelést, egyre könnyebb dolgokat szereznek be, vagy az egyre nagyobb tapasztalatuk miatt sok fölösleges dologról mondanak le, amivel könnyítenek a zsák súlyán. Ez egy viszonylag új szemlélet, ami megengedi, hogy nagyobb távokat tudjanak megtenni kevesebb erőfeszítéssel és több élvezettel, hiszen ki megy azért a természetbe, hogy szenvedjen?!  Természetesen a biztonság, kényelem és a megfelelő táplálkozás rovására nem megy ez a súlycsökkentés, csak a táska alapsúlyát csökkentjük mindenféle huncut trükkel és felszereléssel. Főként azért kezdtem el érdeklődni az ultrakönnyű túrázás felé, mert fontosnak tartottam, hogy tanuljak a gyalogtúrás srácoktól és a tudást a bikepacking műfajban is kamatoztassam.
Forrás: https://khibuhiker.blog.hu/

A bikepacking a kerékpártúrázásnak azon része, ami már önmagában is a minimalizmusról és könnyű felszerelésről szól, és azoknak való, akik kevesebb cuccal távolabbra és gyorsabban akarnak eljutni. Ehhez csomagtartó nem kell a kerékpárra, csak megfelelő kialakítású táskák, amik a kerékpár vázára, kormányára, nyeregcsövére rögzülnek, de ezt már valószínűleg sokan tudjátok. Hamarosan ultakönnyű túrázókkal is megismerkedtem a világháló segítségével, ami nagy löketet adott a súlycsökkentésnek. Ha érdekel titeket a téma, akkor belinkelem az Ultakönnyű túrázás csoportot, ami sokat segíthet nektek, ha ilyen hobbit választottatok magatoknak: https://www.facebook.com/groups/1626682277497962

 Egyik páciensem említette, hogy a férje bringázik is, és hogy ők még gyalogtúrázni is szeretnek! Megkérdeztem hát, hogy milyen gyalogtúraútvonalat tud ajánlani kezdésnek, és egy "Zöld-tavi túrát" említett, ami akkor még nagyon nem mondott semmit, de rákerestem a neten, és a lélegzetelállító képek meghozták a kedvem a gyalogtúrázás kipróbálásához. Az említett track a szlovákiai Magas-tátrában volt, nem túl hosszú, nem túl nehéz, nem túl magas, viszont igazán látványos és szemet gyönyörködtető. Kitűnő választás egy kezdő számára. Még a páromat is sikeürlt rábeszélnem, hogy jöjjön velem, mert ez biztos tetszeni fog (hatottak a képek :D). A legközelebbi lehetséges hétvégét be is céloztuk, korán indultunk autóval Nyiregyházáról, 250km oda, túra, sátrazás és másnap egy másik útvonal teljesítése. Ez votl az eredeti terv, de B lehetőségnek meghagytuk azt, hogy még aznap hazajövünk ha valószínűtlennek tartjuk majd, hogy kibírjuk a második napot. A zsákom egy akármilyen hátizsák, még az egyetemről, két esőkabát, víz, kaja és telefon és egy kerékpárszámítógép volt amit vittünk magunkal (utóbbit a profi GPS navigálás miatt). A felszerelésünk részét képezte még két középkategóriás decathlonos túrabakancs és a páromnak egy túranadrág. Én a bringás nacimban másztam, nagyon kényelmes volt. Amikor leparkoltuk az autót, még zuhogott az eső, de szerencsére amíg átöltöztünk és elindultunk, addigra lecsillapodott. Már néhány kilóméterre a parkolótól látszottak a hegyek, ami lenyűgoző látvány volt, sosem láttunk még ilyen magas hegyeket. Közvetlen közelről megpillantva egészen fenségesnek és kicsit ijesztőnek bizonyult a kilátás. 

Elindítottuk a navigációt, biztos ami biztos, és elindultunk a hegyre fölfelé vezető utacskán. Rögtön az elején rájöttem, hogy nem csípem annyira a hátizsákokat, főleg megpakolva, ezér kerestem magamnak egy botot, ami túrabotként funkcionált. A későbbiekben főleg a piros útvonalon vettük óriási hasznát a botnak, ez a túra tökéletes volt arra, hogy egyből megtapasztaljam a túrabot fontosságát. Ahogy haladtunk fölfelé egyre több helyen álltunk meg, mert mindig volt mibe gyönyörködni. A szlovák túraútvonalak hihetetlen jól ki vannak táblázva, ami megdöbbenés volt számomra.Egy-két megtett kilóméter után elkezdtük a patak zaját hallani, és örültünk, hogy az út mentén csordogál. Ez lassított minket, mert mi minden helyen megáltunk nézelődni, csak úgy szívtuk magunkba a természetet.

 Egyre magasabbra értünk, a magasságmérő már 1000 méter fölött jelzett. A túraútvonalon bringások tekertek fel-le, gondolom edzés céljából, hamar kiderült, hogy csak egy bizonyos pontig tudtak menni, mivel onnan már túlságosan köves volt a bringák számára az ösvény. Nagyon föl szerettünk volna már jutni, de ekkor még csak kb félúton jártunk, és a neheze még hátravolt. 

Még néhány km után már egészen közel kerültünk a mai fő célpontunkhoz, a Zöld tóhoz. Az út a végére nagyon nagy kövekkel volt nehezítve, figyelni kellett, örültem hogy hallgattam a tapasztaltabbakra és beszereztem számunkra egy túrabakancsot, ami tartja a bokát, mert sokszor ficamítottuk volna ki szerintem :D Egy ultrakönnyű túrázó már nemnagyon használ bakancsot, helyette inkább terepfutó cipőt, de én még se ultralight nem vagyok, se tapasztalt :D

Még 1km és megérkezünk a menedékházhoz, olyan szép helyen még sosem voltunk, nagyon nagyon tetszett az egész. Az, hogy már a kocsitól megúsztuk az esőt, ami kb mindenhol esett, csak ott nem, ahol mi voltunk, még kellemesebbé és hihetetlenebbé tette az egészet. A hegyek körbeölelték a tavat, a felhők alacsonyabban voltak, mint a hegycsúcsok, nagyon effektív látvány volt. Még egy Tony Stark-os kép is belefért :DPár perc mulva végre a tó mellett álltunk, nagyon szuper hely ez, nagyon szép időhöz volt szerencsénk, bár már jöttek a fekete felhők, épp ezért siettünk is, hogy pár fotót még napsütésben készíthessünk. A képek nem adják vissza azt, hogy milyen hatalmasak voltak körben a hegyek, hihetetlen látvány, pláne annak, aki nem volt még igazi magas hegyekben. Jöjjön hát pár szép fotó, hogy elhigyjétek, hogy nem fordultunk vissza a cél előtt :D

Ha már följöttünk ilyen magasra, úgy gondoltunk, hogy bemegyünk egy italra a vendékházba. Egy finom cappuchino kíséretében élveztük a kilátást a kitartó munka után. Mielőtt továbbindultunk volna a menedékházból, föltöltöttük a vízkészleteinket, mert már igencsak kifogytunk. Nemsokára a piros jelzésú túraútvonalon folytattuk utunkat, ami nem ugyanaz volt, mint amin feljöttünk (kék). Ez sokkal nehezebb terep volt, klasszisokkal nehezebb, és még két nagyon szép tóhoz vitt minket, de ezek sokkal kisebbek voltak.

Először a parányinak nevezhető Háromszög tó mellett gyalogoltunk el, aztán megérkeztünk a Nagy-Fehér tóhoz. Ez volt a túra legmagasabb pontja, 1610m magasan voltunk. Innentől csak ereszkedni kellett, ami nem mindig volt könnyebb, mint amikor fölfelé jöttünk a másik útvonalon. Sokkal elhagyatottabb ez az útvonal, és egy kicsit nehéz volt a számunkra. Féltem, hogy semmi baj ne legyen, mert nemnagyon volt, aki segíthetett volna, ha történik valami a zöldfülű kezdőkkel :D Óriási köveken kellett gyakorlatilag lefelé ugrálni, egy rossz mozdulat és a sérülés garantált, itt áldottam az eget, hogy törtem még botokat, és már Tányka is belátta, hogy neki is jól fognak jönni. Eddig tiltakozott, hülyeségnek tartotta, de mostmár őt is meggyőzte a kemény terep a dolog ellenkezőjéről. Eléggé meredek volt a lejtő, én mentem elől és fürkésztem a GPS-t, hogy el ne tévedjünk, bár nem volt sok elágazás, de egyszer mégis sikerült :DLassan kezdett esni a hőmérséklet, a nap se sütött már, közeledett az este, de mi még mindig valahol az erdőben ereszkedtünk a fák gyökerein csúszkálva. Néhol már futva haladtunk, mert úgy éreztük, hogy szinte egy helyben állunk, az idő pedig rohamosan fogyott sötétedésig. A track álltal jelölt út egy részen kb 20db kidőlt fával volt eltorlaszolva, más utat kellett keresnünk, még szerencse, hogy a Wahoo mutatja az ösvényeket is, és láttuk, hogy elvileg ha nem térünk rá arra az ösvényre, amin jöttünk, akkor is le tudunk ereszkedni és egészen alul be tudjuk ezt pótolni. Igy is lett, de azért nem volt olyan jó élmény, hogy nem tudtuk, hogy lesz-e lentebb az eredeti ösvényre lehetőség visszatérni, mivel a patak másik oldalán voltunk.
Kisvártatva elértük az autót, átöltöztünk és közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy nem maradunk éjszakára, mert nem fogjuk bírni a holnapi hasonló nehézségű túrát, mivel nekem feltörte a bakancs a bal sarkam. Nem meglepő, hiszen először vettem föl, és a bot is csak a jobbkezemben volt végig. Visszafelé már nagyon durván fáradt voltam, és még a hegyi szerpentíneken le kellett vezetnem 250km-t... mondanom sem kell, csodás volt...nemtudom hogy értünk haza :D Az asszonyságnak tetszett a túra, szivesebben gyalogtúrázik velem elmondása szerint, mint bringatúrázik. Már a következő túrát tervezzük, ami szerintem a 2494méter magas Kriván-csúcs lesz. Remélem sikerül, kicsit más felszerelés és öltözék kell majd ide, de szerintem sikerülhet. Hát így lett még 1 hobbim a bikepacking-on kívül :D