Tokaji sikereimen felbuzdulva szerettem volna sokkal nagyobb, többnapos sátras túrákon is részt venni, azonban egy kis nehézségbe ütköztem. Rég rájöttem, hogy a meglévő kerékpárom nem túlzottan alkalmas arra, hogy súlyos táskákat cipeljen, illetve nem megbízható annyira, hogy beválaljak vele egy komoly túrát távol az otthon melegétől. Tudtam, hogy szükségem lesz előbb-utóbb egy új komoly bringára, és már addigra körülbelül egy éve szorgosan gyűjtögettem, hogy egyszer megvegyem álmaim bringáját. Kinéztem egy számomra tetszetős masinát, és előrendeltem. Bizony, 3 hónapot vártam rá és 250e FTba került, amit kínkeservesen kapartam össze, és még kölcsön is kellett kérnem (-10%os akció keretein belül vásároltam, ami végett akkor kellett megvenni, mivel később drágább lett volna). Egy Pride Rocx Tour 2019es gravel típusú CroMo vázas túrakerékpár volt a kicsike.Metálszürke színben rendeltem, és rendelés után a gyártó piacra dobott egy sötétszürke modellt is, ami sajnos sokkal jobban tetszett, mint amilyet rendeltem. Nincs mit tenni, rendelés leadva, jó lesz nekem a világosszürke is. Talán még meg is próbáltam bebeszélni magamnak, hogy ugyan mááár, a világos sokkal menőbb. � Április végén érkezett meg a csomag, amikor odaléptem a dobozhoz nagyon izgatott voltam. Egy pici feliraton akadt meg a szemem a doboz oldalán: Dark Grey. Nem hittem a szememnek, biztosan csak rossz dobozba rakták, de amikor kibontottam hatalmas meglepetésemre sötétszürke színben kaptam meg a kerékpárt. Mérhetetlen volt az öröm, szinte ugráltam miközben csomagoltam ki. Azt a színt kaptam, amit szerettem volna annak ellenére, hogy világosat rendeltem.Véletlen vagy a sors keze? A következő napokban átérezhettem a gravel kerékpárok gyorsaságát és a CroMo váz hihetetlen stabilitását. Nagyon boldog napok voltak ezek. Ahhogy meglett az új kerékpár, elhatároztam, hogy idén még ha törik ha szakad, de sátras túrára akarok menni. Nem volt mit tenni, felszerelést kellett gyűjteni, méghozzá kétszemélyre, hisz az asszonyt sem hagyjuk otthol :D Apránként hónapról hónapra, fizetésről fizetésre egyre közelebb kerültem egy minimális sátras felszereléshez, ami nagy, nehéz de legalább olcsó. A kerékpárom is túl volt már a bejáratáson. Lassan minden összeállt a túrához, erről viszont bővebben a következő bejegyzésben mesélek majd neked, addig is hátszelet! � Szia