A kerékpártúrázás után párhuzamosan kezdtem megismerkedni a kerékpáros teljesítménytúrákkal is. Gondoltam ha nem sikerül teljesíteni, akkor legalább bringázok egy jót, hiszen ezek az útvonalak általában elég szép és érdekes helyeken mennek keresztül. Még 2019 végén találtam rá a BRM túrákra (www.brmhungary.hu) és nagyon megfogott az egész, bár hozzá kellő kerékpárom az nincs, de lelkesedéssel és kitartással próbálom ezt pótolni, ezeket a túrákat ugyanis rendszerint nagyon könnyű karbon országútikkal szokták végigcsinálni. 2020at nagyon vártam hát, hogy én is benevezzek egy ilyen túrára, tradicionálisan egy Balaton körrel indult volna a szezon, de a Covid19 járvány miatt ez eltolódott, így jún. 13-ra került az első túra, ami a Tisza tónál lesz. Daneluszki Laci barátom egy olyan ötletet vetett fel, hogy mielőtt nekiindulnánk a BRM-eknek, menjünk valamit kezdésnek. Támogattam természetesen ezt a kezdeményezését, és akkor küldte el a Z3000 kihívást, ami első ránézésre nem volt olyan félelmetes, de később rájöttünk mi az igazság :) A túráról egy héttel a start előtt hallottam életemben először, de mondtam hogy naná, menjünk, egy próbát megér. Nem könnyű, 3000 méter szintemelkedést kell egy nap alatt teljesíteni egyénileg, előre bejelentkezve, meghatározott feltételekkel. Május 30. reggel 8kor volt a start, Tamás Pál barátommal érkeztünk, és tömeges startal elgurultunk a Pálházai Nol tankoló parkolójából. Az első emelkedő a Nagypart volt Vágáshután, majd rögtön a Kispartra tekerünk fel, a legrövidebb, de legmeredekebb emelkedőre, amely bizony a maga 1,5 kilométerével és átlag 11%-os szintemelkedésével próbára teszi a combokat, viszont kilátásért megéri teljesíteni. Itt a wahoo helyenként 21%ot is mutatott. Sajnos már itt, a lejtmenetben történt egy bukás, szegény srác nem is tudta folytatni, mert eltört a kerékpárja. Innen Pálházán keresztül a Gerendás-rétre indultunk, átgurultunk Újhutára, majd vissza.

Ez az emelkedő egyben 11,5 km hosszú, 470 méter a szintemelkedése. Legurultunk Hollóházára,és innen ismét fel, másodszor is Lászlótanyára. Fent hűvös szél fújt, lejtmenetben igenycsak fáztam. Sajnos az eredeti tervet, miszerint harmadszor a Szlovákiai Eszkárosról tekerünk fel, a határzár miatt el kellett felejteni, ehelyett újra le Kékedre, és onnan harmadszor fel Lászlótanyára. Felérve néztük, hogy a megtett szint mindenkinek különböző (valószinüleg a légnyomásváltozás miatt- ebből méri a szintemelkedést az óra), nekem még igencsak hiányzott a 3000-hez. Legurultam Hollóházára este 7kor 11óra tekerés után fogcsikorgató 8 fokban. Itt már több embernek megvolt a tervezett szintemelekdés, többen elindultak vissza Pálházára. Nekem sajnos nem, emiatt kétszer másztam meg a Füzérkomlós utáni emelkedőt, és még így sem akarta beadni a 3000-et, sőt még az eső is kezdett szemerkélni. A gurulás már 3000 fölött volt, így gondoltam hogy a néha-néha kihagyó GPS jel miatt mutat az óra kevesebbet, ezért onnan legurultam Pálházára. Nagyon jó volt, amikor a többiek bíztattak, mert eléggé a mezőny legvégény kullogtam, de ha az elején valószínúleg nem is, de a Lászlótanyai mászásoknál már hitték, hogy meg fogom csinálni. Nagyon nehéz nap volt, többen kiszálltak menet közben. A túra teljesítéséhez nem elég az eddzettség, mindennek tökéletes összhangban kell lennie, mentálisan és fizikailag is, és fontos odafigyelni a táplálékbevitelre.

Külön meglepetés volt, hogy a szervezők bár már nem voltak ott, de megelőlegezték nekem a bizalmat, otthagyták a teljesítőknek szánt érmet, amit Pali adott át nekem egy őszinte gratuláció kíséretében. Nagyon örültem neki!!!

Összességében egy fantasztikus nap volt, sok új bringást ismertem meg, nagyon szép helyeken másztunk. Jöhetnek a BRM túrák :) A Strava linket itt találjátok: Z3000