BRM200 - Tiszta Tisza Tour 2020 teljesítménytúra
A BRM túrákról múlt év őszén hallottam először és egyből felkeltette az érdeklődésem. Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó érzés lehet ilyen nagy távok után beérni a célba, én is szerettem volna megtapasztalni ezt a felemelő érzést. Vártam tehát az új évet és az új szezont, hogy benevezzek egy ilyen túrára, és próbára tegyem az erőm és kitartásom. A Balaton kör lett volna az első BRM az évben, de a mindenható koronavírus átírta az emberiség terveit, a BRM túrák is el lettek törölve. Amint javult a helyzet, meghírdették az első túrát, ami a Tisza tavi kör volt. Nem tétlenkedtem, beneveztem hát és izgatottan vártam, hogy végre kipróbálhassam magam. Az eseményre június 13-án került sor, korán reggel ébredtem, elkészültem, bedobtam a kocsiba a bringát és levezettem Tiszafüredre, ahol a Lidl parkolójában hagytam az autót, innen indultam a start helyszínére, a Morotvai kerékpáros pihenőparkba. Picit azért féltettem az autót otthagyni, de igyekeztem elhesegetni a tudatomból ezeket a gondolatokat. Érdekes, az első túráimon annyira izgultam, de most nem volt olyan izgatottság, egy kihívásra tekintettem, amit szinte biztos voltam, hogy teljesítek. Kuzler Béla szervező már ott állt, és várta a Randonőröket. 
Átadta szerény személyemnek az itinert, és néhány jótanáccsal is ellátott. Közben jöttek már a többiek is, jobbnál jobb bringákkal, nagy lelkesedéssel, hiszen a BRM szezon végre elkezdődött. A megszokott tömegstart most azonban elmaradt, pontban 7kor indult mindenki egyénileg, amikor 7-et ütött az órám, akkor elindultam.
Hamar lehagyott mindenki, a gyorsak rendszerint országútival voltak, én tartottam a magam kis tempóját mondván, hogy be kell osztani az erőmet, mert azért 200 kilóméterről van szó :O Az első ellenőzőpont Kőteleken volt egy presszóban, viszonylag hamar elértem egy kis eltévedés után, de az utolsó 15kilóméteren már nagyon éhes voltam. Gyors pecsételés és két gigantikus banán után újra az úton voltam. Már akkor éreztem, hogy a kajával bajban leszek, ugyanis levettem a feeder táskát a bringáról, nagy hiba volt! Fontos lett volna hogy útközben folyamatossan ropogtassak valamit, ne csak 30-40-50kilóméterenként. Viszont ennek azért örülök így visszagondolva, mert az ilyen szituációkból tanul az ember a legtöbbet. Továbbindultam hát és hamarosan elértem Szolnok városát, rögös út vezetett idáig, szó szerint. El is sikerült tévedni, már a Szolnok tábláig kimentem a városból, amikor leesett, hogy kihagytam egy ellenőrzőpontot, ami a Pita Büfében volt. Mérgesen, fáradtan visszatekertem az EP-re és egy jókora sajtos girosszal enyhítettem fájdalmaim. Jó társaságban költhettem el ebédem, és ismét útra készen szálltam föl vasparipámra. Következő EP Jászladányban volt egy cukrászdában, ez volt talán a legszörnyűbb szakasz, nagyforgalmi úton haladt és rengeteg autós volt, sokan túl közel is jöttek. Itt egyáltalán nem élveztem az egészet és olyan végeláthatatlanul hosszúnak tűnt, hogy azt el se tudom mondani. Jászladányba még az EP előtt a vízkészleteim kifogytak (nemcsoda, ha 33 fok van), találtam egy kék kutat és meglepődve tapasztaltam, hogy meleg, szinte már forró víz jön belőle, és az se segített hogy egy percig folyattam. Végül már az EP-n sikerült vizet kérnem a cukrászdában, az eladó hölgy is elképedve nézte hogy milyen meleg a víz a kulacsban. A cukrászda mellett találtam ismét egy kék kutat, és bevizeztem a mezem és a kesztyűm, ez volt a nap ötlete! Következő EP előtt ezt a trükköt ismét eljátszottam, nagyon sokat segített lehűteni a felhevült testem ebben az iszonyatosan tikkasztó melegben. Pélyen megittam egy alkoholmentes jéghideg sört, ami szintén nagyon jól esett. Sehol nem időztem sokat, mert nagyon lassan tekertem, nem akartam kicsúszni az időből. Az utolsó 2 EP-re társaságom is lett Gábor személyében (sajnos a vezetéknevét nem tudom, de Budapesti és 40-50év körüli, egy Ribble kerékpárral tekert). Nagyon szuperül elbeszélgettünk, sőt az átlag javításában is segített, mert valahogy ha együtt mentünk, akkor gyorsabban tekertem. A cél előtti utolső EP-n bevertem a maradék két banánom, szegény megfőtt a táskában, még szerencse hogy zacskóban tároltam a múltkori fail után, amikor szanaszét folyt a banán a váztáskámban. Ez a szakasz a célig a Tisza tó mentén haladt, szép hely ez, kár hogy nem tudtam időhiány miatt megállni pihenni a parton, elég fáradt voltam ahhoz, hogy tudjam, ha megállok már nem megyek sehova. A célba Gáborral közösen értünk be, átvettük Bélától a Diplomát, amit a célbaérők kaptak az itiner leadása után.
11óra 20perc kellett a táv teljesítéséhez, amivel személy szerint nem vagyok megelégedve, de a rossz teljesítményt én az elrontott kajálásnak tudom be és a hajnali 3 órás kelésnek. Elbúcsúztam Bélától és Gábortól, és elindultam az autó felé, összepakoltam a bringát és hazavezettem Nyíregyházára, ami nagyon nem volt könnyű, mert nagyon fáradt és álmos voltam, 70-80al mentem csak. Az Strava linket itt találjátok: BRM200.Mi volt a tanulság ebből a túrából? :
1. Kell egy országúti gumiköpeny a binyóra
2. A bőr Brooks nem az ami egy túrásnak kell, félteni az esőtől túl bonyolult és idegesítő egy teljesítménytúrán, ahol a kaját se veszed néha elő, mert nincs hozzá erőd.
4. Folyamatosan rágcsálni kell valamit, hogy ne legyen tele a gyomor viszont energia azért legyen folyamatosan. A Szolnoki falás a büfében nem növelte a teljesítményt, viszont már legalább morcos nem voltam :)
5. Jó társaságban igazán érdekes és élménydús a túra, nem is annyira az útvonal miatt akarok további BRM-túrákon részt venni, hanem a társaság miatt.
6. Nagyobb túrákra bedobnék néhány sótablettát, fájdalomcsillapítót, sebtapaszt.
Köszönöm hogy végigolvastad ezt a blogbejegyzést is, szervusz!
